Epilógus

Mielőtt ezt elolvassátok, ellenőrizzétek le, hogy az előző fejezetet olvastátok-e, nehogy véletlen kimaradjon :)

Úton hazafelé azon agyaltam, hogyan adjam be anyának ezt az egész eljegyeztek ügyet. A palotából kijutni sokkal könnyebb feladatnak tűnt, mint szembenézni anyával, és elmondani neki, hogy a lánya már menyasszony. Elképzelni sem tudtam, mi lesz az első reakciója, de végül nem is volt annyira vészes.

Amikor hazaértem, szidással fogadott, amiért szó nélkül leléptem, de aztán meglátta az ujjamon a gyűrűt, a szája elé kapta a kezét, és szorosan átölelt. Ő biztosan letagadná, de én láttam rajta, hogy a meghatottságtól még könnyezett is egy kicsit. Hiába ő a világegyetem egyik legerősebb Képességhasználója, a legkeményebb ember és kiképző, akit ismerek és a nagy egyenjogúság harcos egy személyben, most egyszerűen csak egy hétköznapi anya volt, aki együtt örült a lányával.

Elmeséltem neki az egész történetet egy-két helyen kicsit megmásítva a dolgokat. Például a bőgőrohamomon szépítettem egy „kicsit”, és Matt különlegességét is kihagytam. Az előbbin azért változtattam, mert szégyelltem, az utóbbin pedig azért, mert ezt Matt csak és kizárólag nekem akarta elmondani. Anyát ismerve elég valószínű, hogy rájött Matt titkára, de ettől még nem volt jogom beszélni vele erről.

- És Leóval mi lett? – kérdezte anya, miután befejeztem a mesélést.

- Fogalmam sincs – vallottam be kissé szégyenkezve. Nem túl tisztességes a bátyámmal szemben, hogy nem is gondoltam a sorsára a Mattnek odavetett megjegyzésen kívül, pedig ő annyi mindent kockáztatott értem. Hiába, túlságosan lekötött a rózsaszín felhő, amin éppen üldögéltem, és aminek a létezését soha senkinek nem fogom elmondani, mert bár nem érdekel túlzottan, mit gondolnak az emberek, attól még nem akarok senki szemében irritálóan boldog, nyálasan szerelmes tini lány lenni. – Megkérdezem – tettem még hozzá egy kis fáziskéséssel, és már hívtam is Leót.

- Mi van veled? – érdeklődtem köszönés nélkül, amikor felvette.

- Köszönöm kérdésed, az egészségem remek egészségnek örvend – humorizált.

Fáradtan a plafonra emeltem a tekintetem.

- Te is tudod, hogy nem így értettem. Kicsaptak? – kérdeztem rá konkrétan, bár az előző jókedvű válaszából már tudtam, hogy nem ez történt.

- Nem. A parancsnok nagyon büszke rám, amiért legyőztem négy testőrt, aztán őt is, így Mattnek közbe sem kellett avatkoznia az érdekemben. Most viszont mennem kell, Robert mester azt akarja, hogy az ünnepség alatt én is testőrködjek. Egyébként szerintem ezzel büntet az akciómért. Legszívesebben most aludnék egy jó nagyot, és ezt ő is tudja – tájékoztatott, és megszakította a kapcsolatot.

- Te is hallottad, minden rendben van vele – fordultam oda anyához, aki ledermedve meredt maga elé.

- Legyőzött négy Választott testőrt és aztán Robertet is? – motyogta maga elé, és közben látszott rajta, hogy rettentően büszke. – Ez hihetetlen!

- Az – helyeseltem mogorván. Bármennyire is fájt bevallani, lehetséges, ismétlem, csak lehetséges, hogy Leo tehetségesebb harcos nálam.

- Ha ez vigasztal, Luca jobban harcolt nálam, viszont sok másban én voltam a jobb – találta ki anya, mire gondolok.

- Nem igazán, de azért köszönöm. Megyek, elmesélem Liznek, mi történt – váltottam témát, azzal kiviharzottam a házból.

Útban Lizhez megálltam egy ékszerésznél, és vettem egy vékony ezüstláncot, amire feltehetem a gyűrűt. Nagyon boldog voltam, amiért Matt eljegyzett, de a családomon és a szűk baráti körömön kívül nem szándékoztam elmondani senkinek, amíg nem végzek a suliban. Márpedig elég nehéz eltitkolni ezt az egészet, ha ez a gyönyörű, méregdrága ékszer díszeleg a gyűrűsujjamon.

Liz borzasztóan örült annak, hogy kibékültünk Mattel, és folyamatosan vigyorgott, mintha csak az ő kezét kérték volna meg ma, és nem az enyémet. Végül mennie kellett, ugyanis ő hivatalos volt a koronázásra, és egy ilyen eseményt kihagyni elég durva illemsértés a nemesek körében. Még jó, hogy nekem jelenleg nincsenek ilyen problémáim.

A koronázás közvetítését a deszkásokkal együtt néztem meg, akik bár váltig állították, hogy nem érdekli őket ez a felhajtás ugyanúgy rátapadtak a holoképernyőre, mint én, akinek a vőlegényét koronázták meg. Nagyon furcsa volt Mattet olyan öltözékben látni, mint amit viselt. Koronával a fején még én is alig ismertem rá, így nem igazán lepődtem meg, hogy Larry és Perry, akik már találkoztak vele a társaságból nem kapcsoltak.

Ennek ellenére tudtam, hogy így hogy az emberek már ismerik Matt arcát, a randizás sokkal bonyolultabbá fog válni. Arról nem is beszélve, hogy királynéként Kék Harcosnak is nehezebb lesz majd lennem, de úgy döntöttem, jelenleg nem érdekel. Örültem, hogy minden egyenesbe jött, nem akartam negatív dolgokon agyalni.

Viszont annak, hogy Matt lett a király kétségkívül pozitív következményei is lesznek. Őt ismerve szépen lassan változtatni fog a nők helyzetén, de ez közel sem jelenti azt, hogy nem lesz többé szükség az F.F.-re. Hiába változnak a törvények, ha az emberek gondolkozása a régi marad. Ennek a problémának a megoldása várt az F.F.-re és a szervezet tagjaként, de még inkább Kék Harcosként rám is. Nem lesz könnyű, az egyszer biztos, de ismerve a többiek kitartását és a saját makacsságomat, sikerülni fog. Ez viszont még nagyon a jövő zenéje volt, vagy ahogy magamat ismerem, inkább a jövő harca.

Vége

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki végigolvasta a történetet (L)
További "köszönetnyilvánítás" és mi lesz tovább bejegyzés a blogomon: http://limoagymenesei.blogspot.hu/2013/04/boldog-husvetot.html